2017. május 11., csütörtök

Prológus avagy bemutatom a kis szánalmas életem

Ha tőled megkérdeznék milyen érzés a szerelem mit mondanál? Azt hogy egy csodálatos érzés mikor nem számit más csak ő és minden happy és nincs depi igaz? Ilyen ha egy normális sráccal vagy együtt. De milyen az ha egy idolba leszel szerelmes? Csalódás csalódásra halmozva...hiába szeretitek egymást a ''szerződés'' megtiltja hogy együtt legyetek mert a rajongók még véletlenül öngyilkosok lesznek hogy a kedvencüknek van barátnője. De mi van akkor ha tényleg szeretitek egymást? Vajon a közönség és a média megengedi ezt? Mindenki tudja hogy nem. Ez olyan biztos mint hogy kétszer kettő négy...De hogy is van az a dal? Kétszer kettő néha öt. Na akkor hogy is lesz ez?

     Loleline Enderson vagyok. Egy Amerikából érkezett friss sminkes & fodrász & stylist. Mivel Amerikában minden második ember ezzel foglalkozik ezért Szöulba költöztem tök egyedül. Elvégre is 19 éves vagyok. Nem sokára 20. Már vettem is egy kis házat ami annyira azért nem kicsi. Jelenleg egy taxiban ülök ami elvisz a házamig. Mikor kiszálltam kivettem a csomagjaimat és kifizettem a taxit. Már csak a ruhámait kellett elhozni mivel a bútorjaimat már átrepitettük ( nem szó szerint hanem repülőgéppen ).
   Beléptem a házamba és az ájulás kerülgetett. A nappaliban egy krémszin uralkodott és nagyjából minden a helyén volt csak még a csomagolásban vagy pedig fóliában. Ezt úgy gondoltam hogy holnap lerendezem mert nagyon fáradt voltam. Felmentem az emeletbe ahol négy szoba volt ( egyátalán miért vettem ilyen nagy házat? ) Rögtön megtaláltam az én szobámat mivel oda voltak betéve a bútorjaim. Több se kellett nekem...Megláttam az ágyamat és ruhástul befeküdtem az ágyamba majd elaludtam.
 ~Reggel~
 Reggel meglepően hamar keltem majd átvedlettem egy másik ruhába és eldöntöttem hogy a mai nap a kipakolásnak lesz szentelve. Elősször a nappalinak áltam neki. A helyére húztam a fehér kanapét és kiszedtem a csomagolásból. Mellette felálllitottam a lámpát,elé tettem a mini üvegasztalt és rá egy csinos kis diszt. Felraktam a képeket a helyére és ekkor jutott eszembe hogy nem tettem le a szőnyeget. Sóhajtottam egyett majd eltoltam a helyéről az üvegasztalt és kibontottam a fehér szőnyeget majd ismét a helyére toltam az üvegasztalt. Ezután egy nagyobb asztalt tettem a kanapé jobb oldalára de nem pont mellé hanem egy kicsit előrébb. ezt körberaktam fehér székekkel. Feltettem még pár polcot majd elkezdtem kifelé rakosgatni rájuk a könyveimet. Mikor végéztem elégedettem néztem végig a nappalin. De mikor eszembe jutott hogy még van egy konyha egy fürdő és négy szoba egyből lefagyott a mosoly az arcomról. A konyhával tulajdonképpen nem volt sok gond csak az üveges tetjú nagy fekete asztalt és a szintén fekete székeket toltam a helyükre mivel minden be volt épitve. Ezután felszereltem a konyhát.
   A fürdőszobával volt a legkevesebb dolgom. Minden be volt épitve csak fel kellett kendővel és tisztálkodó szerekkel.
   A szobákat eltérő módon rendeztem be. Mint mondtam ez egy nagy ház és erkélye is van. A legtöbb hálószobába jutott erkély csak egybe nem. És pont az volt a legkissebb is. Nem nagyon tudtam vele mit csinálni igy megpróbáltam kihozni belőle a legtöbbet. Az én szobám volt a legnagyobb. Minden szobában egy-egy plazma TV kapott helyet. Mikor végeztem nagyon éhes voltam igy a szekrényemből kikaptam pár ruhát és elindultam kaját venni...VALAHOVA...NEM TUDOM  HOVA. Szerencsére hamar találtam egy boltot és a kaja mellett vettem egy újságot is. Otthon bepakoltam a hűtőbe és a megfelelő hozzávalók segitségével nagyon kreativan csináltam egy omlettet. Miközben ettem elkezdtem olvasni a koreai újságot. Igen...tudok koreaiul. Megállt a tekintetem egy állás hirdetésen : '' Fiatal sminkest keresünk aki ért a fodrászathoz és a ruhákhoz is. *telefonszám* helyszin: Big Hit'' Boldogan olvastam a hirdetést és már tárcsáztam is a számot. Hiszen pénzt kell keresnem. De akkor nem tudtam még mi vár rám...
 Folyt. Köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése